AZ ISZLÁM MEGGYŐZŐDÉSRŐL EGYSZERŰEN

 

 

BEVEZETŐ

 

Allah a könyörületes és az irgalmas nevében:

( Bizony lesz  közületek egy közösség, akik a jóhoz hívnak, megparancsolják ami helyénvaló és eltiltanak az  elvetendőtől, ők az üdvözülők.) ( 3/ 104)

Mai világunkban hatalmas felelősség nyugszik a hívő muszlim vállán, mikor különféle istentelen eszmék terjedtek el, mint pl: a materializmus és az  ateizmus és az emberi gyarlóság által helytelen irányba fordított vallások. Óriási kihívás nehezedik ránk, hogy az igaz úthoz az Iszlámhoz a hamisítatlan isteni kinyilatkoztatáshoz hívjuk embertársainkat, bemutatva annak igazságos és bölcs rendjét. A világ jelenleg történetének talán legromlottabb korszakát éli, az emberek többsége eltávolodott attól az úttól, melyet Allah a teremtmények ura jelölt ki számunkra. Ők a helyes kinyilatkoztatott isteni zsinórmérték helyett saját kényüket követik, mely egyéni létükben a kárhozathoz, közösségi létükben pedig a végromláshoz vezeti őket. Ezek a szomorú tények tették szükségessé e könyv elkészítését, hogy bemutassa az embereknek az iszlám helyes arcát és Allah kegyelméből visszahívja őket az üdvözítő úthoz.  ( Hirdess urad nevében, aki teremtett ) ( 96/1)

 

1. ALLAH AZ URUNK

 

Ha látsz egy szép képet, akkor tudod róla, hogy azt egy festő festette. Ha látsz egy gépet, mely meghatározott formában különböző termékeket állít elő, akkor tudod róla, hogy azt valaki megtervezte, legyártotta, felszerelte és üzembe helyezte. Ha látsz egy könyvet, mely valamely tudományról szól, akkor tudjuk, hogy azt egyszer valakinek meg kellett írnia. Tudjuk, hogy a kép nem jön létre festő, a gép mérnök és a könyv író nélkül, vagy talán elhihetjük, hogy mindezek maguktól jöttek létre? Elhinnéd-e ha valaki azt mondaná, hogy a papírra a szél fújta a tintát és így lett a könyv? Bizony a józanész nem fogadná el az efféle nevetséges érvelést. Minden létező dolognak szüksége van arra, hogy valaki létrehozza, megalkossa, és ez alól csak a hatalmas Allah a kivétel, aki nem lett, hanem VAN a szó legszorosabb értelmében az idő és a tér fölött létezik, ő minden egyéb létező végső oka. Ő a teremtő, rajta kívül minden más teremtmény. Minden elképzelés, mely ennek az ellenkezőjét állítja a levegőben lóg nincs megfelelően alátámasztva, mert a lét kérdésének gondolatmenetét nem vezeti vissza az eredethez, hanem az ok-okozati összefüggések láncolatában valahol önkényesen megáll. Nézz körül magad körül! Nézd meg a földet melyen, élsz, a növényzetet mely kisarjad belőle, vagy a vízre, amit megiszol, a levegőre amit belélegzel. Nézd meg a nap lenyugvását, amikor eljön az éjszaka és a csillagok szépségét meg a fénylő holdat. Figyeld meg ezeket, a teremtményeket és gondolkozz el létrejöttükről, gondolkozz el és érezd át azt a hatalmas kegyet, melyet megteremtésük által a hatalmas Allah gyakorolt. Vagy talán a teremtmények önmagukat hozták létre? Nem! Bizony az összes létezőt Allah hívta létre, ő az aki mindenre képes. Mindenki más, aki valami képességgel rendelkezik az csak azért rendelkezik azzal mert a teremtő felruházta vele. Így a mérnök, hogy gépeket tervezzen, a kőműves, hogy házakat építsen és a festő, hogy képeket fessen stb. Mindezek után gondolkozzunk el saját magunkon, hogyan is kerültünk erre a világra? Ki adta szemünket, hogy lássunk vele? Nyelvünket, hogy beszéljünk vele, kezünket, hogy dolgozzunk vele, lábunkat, hogy menjünk vele és fülünket, hogy halljunk vele? Ki teremtette az ételt és az italt, hogy táplálkozzunk, melyek nélkül elpusztulna az ember. Ki lát el minket táplálékkal, ha nem a hatalmas Allah? Bizony ő teremtett minket is és ő lát el minket, mindezeket kegye kiáradása képpen.

 

2. AZ ISTENSZOLGÁLAT ÉS KÖSZÖNET A KEGYEKÉRT

 

Ha szüleid, vagy valamelyik rokonod megajándékoz téged, akkor biztosan örülsz és megköszönöd neki. Mindannyian úgy érezzük, hogy ha valaki jót tesz velünk annak köszönettel tartozunk. Köszönettel tartozunk szüleinknek, akik felneveltek, tanárainknak, akik oktattak, barátainknak, akik segítettek nekünk és köszönettel tartozunk minden embernek, akik jó dolgokat tettek velünk, örömteli dolgokat kívánunk mindnyájuknak és igyekszünk viszont megjutalmazni őket. Mindezek után gondolkodjunk el teremtőnkön, aki létrehozott és ellát minket, aki megteremtette szüleinket és sok egyéb keggyel halmozott el minket, egészséget adott, észt a gondolkodásra és szívet az érzésre, vajon jogos-e, hogy mi teremtmények köszönettel és istenszolgálattal forduljunk hozzá? Igen! Bizony mindezekért köszönetünket kell nyilvánítanunk a hatalmas Allahnak, és nem imádhatunk és nem szolgálhatunk senki mást rajta kívül, mert ő teremtett minket egyedül és ő árasztja ránk kegyeit. Az az ember, aki nem nyilvánítja ki köszönetét és háláját Allahnak, az olyan, mint aki a jótettet rosszal viszonozza. Vajon elégesett lesz-e az ember, ha jótettéért rossz viszonzást kap? Válaszunk egyértelműen nem. Ehhez hasonlóan a hatalmas Allah sem jutalmazza meg azt, aki háládatlan jótéteményei iránt és azokat gonosz dolgokkal (mint pl. hitetlenség, istentársítás) viszonozza.

 

3. ALLAH KEGYELME ÉS SZERETETE TEREMTMÉNYEI IRÁNT

 

Láttad-e már, hogy az anya hogyan gondozza gyermekét, hogy szoptatja, és miként törődik vele? Mindezeket szeretetből és kegyességből teszi vele. Vagy láttad-e ahogy a madár védi, óvja és gondozza kicsinyét, eteti és itatja és megoltalmazza ellenségeivel szemben, legyen az ragadozó madár, kígyó vagy bármi más egyéb. Mindez azért van mert szereti gyermekeit és igyekszik elhárítani tőlük a kellemetlenségeket. Ez az ösztön az összes szülő lelkébe beleültettetett, legyen az ember vagy állat. E tulajdonság pedig a hatalmas Allahtól való, ő az aki megteremtette a könyörületességet és ő az aki megtanította az embert és az állatot az utódai iránti könyörületes viselkedésre. Hiszen Allah maga a könyörületes és az irgalmas, ahogy nevezi is magát a Korán szúrái elején, ő az első a szeretetben és a könyörületben, hiszen e két érzést is ő teremtette és öntötte az emberek és az állatok lelkébe, hogy könyörülettel legyenek egymás iránt. Bizony a hatalmas Allah nagyobb szeretettel és könyörülettel van irántunk, mint szüleink és családunk. Hiszen már anyánk méhében ellátott minket a szükséges tápanyaggal. Különböző gyógyító szereket teremtett, hogy felgyógyuljunk betegségünkből és csökkenjen a fájdalmunk. Legfőbb kegyelmeként pedig elküldte hozzánk prófétáit, hogy megtanítsák nekünk a helyes út követésének mibenlétét a gonosszal és a romlással szemben. Tették ezt azzal a céllal, hogy a paradicsomba juthassunk és elkerüljük a pokol büntetését. Tudnunk kell tehát, hogy Allah, ő a könyörületes és az irgalmas, aki megteremtett minket és ellát bennünket táplálékkal, ezért mi hívők szeretjük teremtőnket, hálával megköszönjük neki könyörületét, és istenszolgálatot mutatunk be neki, mert aki könyörületes hozzánk és szeret minket az feljogosult a szép köszönetre.

 

4. ALLAH EGYEDÜLI ISTEN VOLTA

 

Allah a könyörületes és az irgalmas nevében: (Mondd: Allah az egyedülvaló, Allah az örökkévaló. Nem nemzett és nem nemzetett és senki nem hasonló hozzá.) Így írja le magát Allah az emberek számára szent kinyilatkoztatásában. Most lássuk versről-versre e szúra értelmezését:

            (Mondd: Allah az egyedülvaló), vagyis mondd, közöld ó próféta az emberiséggel, hogy Allah az egyetlen isten, nincs más rajta kívül, aki az istenségnek csak szikrájával is bírna.

            (Allah az örökkévaló) Ő az, kinek léte nem kezdődött és nem ér véget, hiszen magát az időt is ő teremtette, így fölötte áll annak.

            (Nem nemzett), azaz nincs neki gyermeke, hiszen ő örök, nem kell az életet továbbörökítenie mint a halandóknak.

            (És nem nemzetett), tehát örökléte és időn felülálló voltából kifolyólag nemzője, létrehozója sincs.

            (És senki sem hasonló hozzá) Sem erőben sem, hatalomban senki sem mérhető hozzá, ugyanis bármilyen létező rajta kívül az ő engedelmével, az ő felruházása révén rendelkezik akármilyen tulajdonsággal.

            A régi pogányság korában élt társítók bálványokat imádtak melyeket vasból, kőből, fából és egyéb anyagokból készítettek abban a meggyőződésben, hogy ezek táplálják őket és képesek arra, hogy használjanak vagy ártsanak. Ezért ajándékokkal halmozták el őket és kérték tőlük, hogy elégítsék ki szükségleteiket. A beteg gyógyulását kérte tőlük, a szegény javakkal való ellátását. Akinek nem volt gyermeke az gyermekáldást kért tőlük. Így imádtak a társítók nem valós isteneket a hatalmas Allah helyett, ezért küldte el hozzájuk Allah prófétáját Mohamedet (S) aki eltiltotta őket a bálványok imádatától és tudatta velük, hogy azok nem árthatnak és nem használhatnak nekik, hiszen csak kőből vannak. Leküldte hát a hatalmas Allah prófétájának az Őszinte Hit szúrát, hogy világossá tegye az emberek számára, hogy egyedül ő az akinek ki kell szolgáltatni az iszenszolgálatot és semmi féle más isten nem létezik rajta kívül. Ő az egymagában aki teremtett, ellát, életre kelt és a halálba küld. Őhozzá fordulnak az emberek szükségleteik kielégítésére, és ő képes erre. Allah nem olyan, mint a teremtmények nincs neki sem apja sem anyja sem felesége sem gyermekei. Az emberek azok, akiknek szükségük van apára és anyára és nekik vannak gyermekeik mert ők teremtmények, születnek és meghalnak, ezért szükségük van az élet átörökítéséhez a szaporodáshoz és sokasodáshoz, így az emberek egyikője a másiktól származik és többé-kevésbé hasonlítanak egymásra. A hatalmas Allah pedig a teremtő nem, hasonlít rá senki és semmi. Ő egyedül az örök az élő és a magában létező nem hal meg soha , ő az, aki mindent tud és mindenre képes és senki más nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal rajta kívül. Ezért jogosult ő a teremtmények engedelmességére, köszönetükre és az általuk bemutatott istenszolgálatra, nincs más isten rajta kívül.

 

5. ALLAH AKI ELLÁT ÉS TÁPLÁL

 

(Allah a gondoskodó, övé a szilárd erő) (51:58)

Bizony az élőlényeknek mind szükségük van táplálékra, vízre és levegőre, ezért a magasztos Allah ellátást rendelt számukra mindezekből az evilági életre, ám ezekért munkálkodnia kell neki az embereknek az állatoknak, bizonyos értelemben még a növényeknek is, hogy ténylegesen szert tegyenek az Allah által elrendelt ellátmányukra. mi emberek munka által teszünk szert az ételre és az italra. Mezőgazdasági és ipari tevékenységet folytatunk, kereskedünk vagy egyéb más munka által szerezzük meg táplálékunkat. Méz az ételedre, nézd meg mikből tevődnek össze a napi három étkezés fogásai. Ezek zöldségből, kenyérből, húsból, halból, tejből és más egyebekből állnak. Ki az, aki növényeket sarjaszt a föld porából és ehető étellé teszi? Ki az, aki megteremtette az állatokat, ki teremtett tejet a tehén tőgyébe ízletessé és egészségessé téve azt hogy táplálkozzunk vele? Nem más, mint a teremtő, aki táplálékot rendelt számunkra erre a világra. Viszont az ellátáshoz a táplálékhoz való jutáshoz szükség van az érte való munkálkodásra is, a próféták (AS) is ilyenképpen munkálkodtak, Mózes próféta (AS) juhpásztor volt Dávid (AS) úgyszintén, Noé (AS) pedig ács volt. Prófétánk Mohamed (S) először szintén juhpásztorként majd kereskedőként működött Mekkában. Ahhoz hogy az ember hozzájusson az Allah által elrendelt ellátáshoz, kérnie és megszereznie kell. Allah ellátmányai közül valók az alábbi dolgok: az eső, hogy megöntözze a földet, megitassa a növényeket, állatokat és az embereket; ide tartozik az erő és az egészség, mint ahogy az ész is, hogy gondolkozzunk vele, és a szerint cselekedjünk.

 

6. MIÉRT VÁLNAK NÉMELY EMBEREK SZEGÉNNYÉ?

 

Bizony Allah kegyei igen számosak, nem is tudnánk őket számbavenni. Allah kegye gyakorlásaként mindenkinek megteremtette az ellátmányát. Miért látunk ennek ellenére olyan embereket akik szegények, nem találnak táplálékot, ruhát, gyógyszert és lakást? Ennek két fő oka van:      1. Némely emberek lusták nem dolgoznak annak érdekében, hogy megszerezzék az ellátásukhoz szükséges javakat. Allah nem szereti a lusta embert.         2. Vannak felfuvalkodott zsarnokoskodó emberek, akik felhalmozzák a vagyont, és nem adnak belőle a szegényeknek és rászorulóknak. Ennek megakadályozására rendelte el számunkra a hatalmas Allah a Zakatot, azaz a szegényadót, hogy megtisztítsuk vagyonunk és adakozzunk belőle a szegényeknek. Azért marad sok ember szegényen, mert mások, olyan emberek kiknek a szívében kapzsiság és gonoszság lakozik, távol tartják őket jogaiktól, attól, hogy javakat szerezzenek.

 

7. ALLAH A MINDENTTUDÓ

 

Így szólt a hatalmas Allah: (Mondd: Vajon taníthatjátok-e Allahot a vallásotokról? Allah tudja, hogy mi van az egekben, és mi van a földön, Allah minden dolog tudója.) (49:16) Ha láttok egy repülőgépet a levegőben, arról tudjuk, hogy azt egy mérnök tervezte, aki a repülőgépgyártás tudományának ismerője. Ha a Szent Korán magyarázatát, tafszírját olvasod, tudod, hogy azt egy olyan ember írta, aki járatos ebben a tudományban, különben képtelen lett volna műve megszerkesztésére. Ha látsz egy vak embert, aki nem lát és őt vakságából meggyógyítja egy orvos, akkor tudni fogod, hogy ő járatos az orvostudományban. Milyen tanulsággal szolgálnak nekünk ezek a példák? Ha elgondolkozunk az ember teremtésén, a testén, az elméjén, a látásán, elgondolkozunk azon, hogy az előbb említett tudósoknak, szakembereknek ki adta a tudást és a képességet, akkor gondolatmenetünk a hatalmas Allahhoz vezet vissza, aki mindennek tudója és mindenre képes. Tudjuk, hogy akik ezeket a cselekedeteket elvégezték, tudással és ismerettel rendelkeznek. Milyen tanulságot szűrhetünk le ezekből a példákból, ha elgondolkozunk az ember teremtésén, testén, elméjén és látásán. Ki adja az értelmet a fent említett tudósoknak, melyeket adott célra használnak? Ha végiggondoljuk az ok-okozati összefüggések törvényszerűségét, megfigyelhetjük, hogy minden dolog egy pontba vezethető vissza, ez pedig nem más mint a hatalmas Allah, a mindenható és mindent tudó. A Szent Korán így szól a teremtésről: (Hirdess urad nevében, aki teremtett, vérrögből teremtette az embert. Hirdess! A te urad a legnagylelkűbb, aki írótollal tanított, megtanította az embert arra, amit nem tudott.) (96:1-5) Most pedig gondolkozzunk el az egek, a föld, a folyók és a csillagok teremtésén, talán nem arra vallanak ezek a jelek, hogy aki teremtette őket mindennek tudója? Igen, ezek a dolgok arra utalnak, hogy az, aki mindezeket teremtette mindenek fölött álló tudással és képességekkel rendelkezik, különben képtelen lenne bármit is megteremteni és megformálni. Bizony a mindenség teremtője mindennek tudója és mindenre képes. Tudjuk, hogy a tudósok, mérnökök, és egyéb szakemberek, akik a repülőgépet, televíziót, autót gyártják, valamint az orvosok, tudásukat iskolákból és könyvekből nyerték, de ismereteik behatároltak, azaz nem tudnak és nem is tudhatnak mindent. Pl. a repülőgépet gyártó mérnök nem ismeri az orvostudományt, a szemorvos sem ismer minden betegséget, másrészt az orvos csak akkor ismerheti fel a betegséget miután megvizsgálta a beteget. Mit érthetünk meg ezekből a példákból? Gondolkozzunk csak el az előbbi jeleket figyelembe véve. Láthatjuk, hogy Allah (SWT) tudása különbözik az emberek tudásától. Allah mindent tud önmagától, anélkül, hogy bárki is tanította volna, viszont ő az aki tanította az embereket. Bizony Allah (SWT) mindenek tudója, tudja mi van az egekben, a földön és a tengerek mélyén, tudója az ismeretlennek, azaz tudja mi következik be holnap s holnapután, mivel ő az ember és minden teremtmény létrehívója és aki teremt az mindent tud ami teremtményével kapcsolatos, mint ahogy a mérnök is ismeri a gépet amit gyárt, még ha nem is abszolút mértékben. A hatalmas Allah azt is tudja mi van az ember lelkében, még ha meg sem szólal, ő az aki tudja a titkokat és minden emberről tudja, hogy mit cselekszik, legyen az jó avagy rossz.

 

8. ALLAH BÖLCSESSÉGE

 

(Ti emberek! Eljött immár hozzátok a küldött az Uratoktól az Igazsággal. Higgyetek át! Jobb ez nektek! Ha nem hisztek, [az a ti dolgotok]! Allahé [mind]az, ami az egekben és a földön van. Allah [mindenek] tudója és bölcs.) (4:170)  Láttad-e már a tyúk hogy óvja és védi csibéit, vagy láttad-e, hogy a madár hogyan építi fészkét a fára, vagy az egér hogyan menekül el a macska elől. Ki az, aki megtanította ezeket a teremtményeket mindezekre? Bizony az állatok nem tudnak gondolkodni, viszont Allah (SWT) megteremtette és beléjük helyezte a természetes tudást, az ösztönt, hogy egész életük során természetes félelem és veszélyérzet legyen bennük ellenségeikkel szemben, valamint el tudják készíteni lakhelyüket stb. A magasztos Allah megteremtette az ösztönt, hogy az állat meg tudja védeni életét és e nélkül nem is tudna élni. Van néhány állat, mint pl. a kaméleon, mely meg tudja változtatni színét, mi által beolvad környezetébe, hogy így védje meg életét a ragadozóktól akik rá vadásznak, valamint, hogy potenciális zsákmánya se vegye észre. Így segít különleges képessége léte fenntartásában. Bizony a magasztos Allah teremtette olyanná az ember kezét, hogy hüvelykujját szembe tudja fordítani tenyerével, ez által tud az ember kezével fogni, e nélkül nem tudna kezében hordani semmit, következésképp nem tudna dolgozni. A hüvelykujj használata nélkül sem, mezőgazdasági sem ipari tevékenységet nem tudna folytatni. Ily módon az emberi fejlődés visszavezethető oda, hogy a kéz hüvelykujja szembefordítható a többi ujjal lehetővé téve a fogást. Mindezek a dolgok a hatalmas Allah bölcsességéből erednek, ezek által teszi nyilvánvalóvá határtalan bölcsességét. Bölcsességének konkrét tartalma: Ő az, aki minden dolgot megfelelő helyére tesz és elrendez. Ő az, aki semmit sem cselekszik értelem nélkül. Ő az, aki a teremtmények érdekében minden dolgot pozitív cél megvalósítására teremtett és teremtése nem szenved hiányt. Ezért joggal jelenthetjük ki: Allah (SWT) bölcs, mivel mindent értelmes és hasznos céllal teremtett, semmit sem hívott létre értelmetlenül.

 

9. ALLAH IGAZSÁGOSSÁGA

 

Allah (SWT) megteremtette az embert erre a földre és észt adott neki, hogy gondolkodjék vele és megkülönböztesse a jót a rossztól, a hasznos dolgot az ártalmastól, és megvan  képességük a jó és a rossz cselekedet véghezvitelére, az ember képes arra, hogy a magasztos Allahot szolgálja, imádkozzon, böjtöljön, segítse a szegényeket, kibékítse az embereket, ha ellenségeskedést és viszályt lát közöttük, és helyesen viselkedjen szüleivel, valamint szomszédaival szemben. Mindezek a jó és helyes cselekedetek körébe tartoznak, és az ember képes arra, hogy elméjével felérje ezek pozitív voltát. Ám ugyan úgy ahogy képesek vagyunk jót tenni, ehhez hasonlóan képesek vagyunk a rossz cselekedetére is, az ember lophat, hazudhat, gyilkolhat, árthat az embereknek, hitetlen lehet a magasztos Allahhal szemben, követheti gonosztevők parancsát. A józan emberi ész tudja, hogy mindezek a dolgok rosszak, utálatosak és elvetendőek. Az ember, a jót és a rosszat választás útján cselekszi, mivel Allah (SWT) megadta az embernek a képességet a választásra a jó és a rossz között, azaz megadta neki a szabad akaratot. A hatalmas Allah megtiltotta az embernek a rossz cselekedetét és előírta számára jótettek véghezvitelét, ennek érdekében küldötteket és prófétákat bocsátott az emberiséghez, hogy nyilvánvalóvá tegye számukra az elvetendő dolgokat és megtiltsák azokat. A hasznos dolgokat is nyilvánvalóvá tette, és megengedetté nyilvánította azokat, vagy kötelezővé tette gyakorlatukat. Bizony a magasztos Allah elbírál majd minket a feltámadás napján cselekedeteink szerint, melyeket az evilági életben tettünk. Azokat az embereket, akik gonosz dolgokat követtek el és nem engedelmeskedtek neki, a tűzbe küldi, az igaz embereket, akik helyesen élnek és engedelmesek Allahhal (SWT) szemben, őket a paradicsomba engedi be. A hatalmas Allah szemében nem egyenlő a jótetteket cselekvő és a gonosztevő, ez mindenek felett álló igazságosságából adódik. Szintén ennek következménye, hogy a feltámadás napján elszámol az emberekkel és mindenkit megjutalmaz azért amit életében véghez vitt, aki engedelmeskedik Allahnak (SWT) és jót cselekszik, az bebocsáttatik a paradicsomba, aki engedetlen vele szemben és a rosszat teszi az a tűzbe tétetik. Szintén Allah (SWT) igazságosságához tartozik, hogy nem állítja az embereket olyan munka elé, amit az nem tud elvégezni. Éppen ezért nem terheli kötelezettség a beteget, vagy az öreget böjt idején, mivel az ártana nekik, a kötelező imákat sem tette túl nagy számúvá, hiszen a napi öt előírtat bárki el tudja végezni.

 

10. A PRÓFÉTASÁG

 

Kik a próféták?

A próféta az, akit Allah (SWT) kiválaszt az emberek közül, és különleges tudással ruház fel Gábriel arkangyal (A) által, majd elküldi az emberekhez, hogy ismertesse velük a vallást és a jócselekedetet. A próféták (A) tulajdonságai: Amikor a hatalmas Allah kiválaszt valakit, hogy küldötte legyen az embereknél, akkor az igaz útra vezeti, ismerteti vele a hit mibenlétét, az istenszolgálatot, valamint a kegyes cselekedetet. Elengedhetetlen, hogy a küldött az emberek legkiválóbbika legyen, észbeli képességben, retorikai készségben, cselekedetekben és erkölcsben, hogy az emberek elfogadják és higgyenek benne. Ezért a próféták (A) jellemzője az igazságosság, a becsület, az éleselméjűség, a jó erkölcs és a közelfogadottság népe körében. Így ők az emberek legjobbjai, a magasztos Allah kiválasztotta őket útmutatásra az emberek számára, hogy megtanítsák nekik mi a jó és a hasznos számukra. A mi prófétánk Mohamed (S) is rendelkezett mindezen a tulajdonságokkal, akárcsak a többi próféta (A). Nem véletlen, hogy már küldetése előtt is az igazmondó megbízható jelzővel illették kortársai. Ő az egész emberiséghez küldetett el, szemben  a korábbi prófétákkal (A), akik csak egy adott néphez érkeztek. Leküldetett hozzá a Szent Korán és az igaz vallást tanította, úgy, hogy az elért hozzánk későbbi korok fiaihoz is, hogy az igaz útra vezessen mindannyinkat.

Miért küldött Allah (SWT) prófétákat?

Bizony a hatalmas Allah megteremtette az embert, ellátta mindazzal amire szüksége van és nem utolsó sorban józan észt is adott neki. Szükséges az ember számára, hogy megismerje urát aki megteremtette és ellátja őt, kötelezi őt a hála ura iránt, aki kiárasztotta rá kegyelmét, és előíratott számára Allah (SWT) szolgálata, hogy ily módon adja meg neki az ember jogait. Az ember közösségben él, ahol elengedhetetlen az egymás közötti szeretet, együttműködő szellem, igazság, méltányosság, testi és lelki tisztaság és a szegények támogatása. Vannak ártalmas, nem kívánatos dolgok is az együttélésben, mint a hazugság, a lopás, a gyilkosság és az elnyomás. Elengedhetetlen, hogy az ilyen dolgok ártalmas jellegét megétessék az emberekkel, hogy elhagyják ezeket és a már bekövetkezett rossz dolgok következményeit orvosolják.

Már megtudtuk, hogy a magasztos Allah könyörületes szolgái iránt, szereti teremtményeit, és javukat akarja, ezért küldött prófétákat maguk közül, hogy a már említett dolgokat megtanítsa nekik. Ily módon a próféták (A) az emberiség tanítói és útmutatói a végső napig.

  1. Megtanítják, hogy Allah (SWT) az egyetlen isten, nincs neki társa.

2.      Ismertetik az istenszolgálat módját, mint pl. a böjt, az ima, a zarándoklat, és kötelezővé teszik ezeket az emberek számára.

3.      Tanítással és személyes példával bemutatják az embereknek a közösségi együttélés alapszabályait, a testvériség, szeretet és együttműködő szellem alapján.

4.      Eltiltanak az ártalmas dolgoktól.

5.      Bizony a magasztos Allah azért küldte prófétáit (A) az emberiséghez, hogy a feltámadás napján, amikor mindenki el lesz számoltatva, ne mondhassa senki, hogy nem ismerete a Vallást és Allah (SWT) nem küldött hozzájuk prófétát és útmutatást.

6.      Végső soron a próféták (A) az emberiség tanítói és helyes útra vezérlői

 

11. MOHAMED (S) A MI PRÓFÉTÁNK

 

(Mohamed egyetlen férfinak sem apja közületek, hanem Allah küldötte és a próféták pecsétje! Allah minden dolog tudója.) (33:40)

A magasztos Allah prófétánkat, Mohamedet (S) az egész emberiséghez küldte el, és lebocsátotta reá a Szent Koránt. Gábriel arkangyal (A) volt, aki a Korán verseivel eljött a Prófétához (S), összesen 23 év alatt átadta neki a szent kinyilatkoztatás teljes szövegét. A szent könyvben a hatalmas Allah tudatta velünk azt is, hogy Mohamed (S) az utolsó próféta, azaz ő a próféták pecsétje. Nincs más próféta utána, és az Iszlám, mely Mohamednek (S) nyilatkoztatott ki az utolsó vallás minden ember számára. A magasztos Allah nem fogad el más vallást az emberektől. Bizony már igen sok próféta küldetett el az emberiséghez, számuk eléri a több tízezret, Allah (SWT) minden korban küldött prófétát az emberekhez, nem hagyta szolgáit próféta nélkül, hogy általuk vezettessenek a helyes útra. Az első próféta, aki elküldetett, egyben az első ember is volt, Ádám (A), az utolsó, mint ahogy már említettük Mohamed (S). A Szent Korán csak a próféták (A) legjelentősebbjeit említi meg, név szerint 35-öt, ők a következők: Ádám, Idrisz, Noé, Húd, Szálih, Lót, Ábrahám, Iszmail, Izsák, Jákob, József, Su'ayb, Mózes, Áron, Dávid, Salamon, Jób, Dhu-l-Kifl, Jónás, Iliász, Alyasza, Zakariás, János, Jézus és Mohamed, béke legyen mindnyájukra! Mi muszlimok miszünk a hatalmas Allah összes prófétájában (A), és hisszük, hogy a mi prófétánk Mohamed (S) a végső próféta, az Iszlám a végső vallás, a vallások legjobbika, mivel a magasztos Allah nem fogad el más vallást az Iszlámon kívül, és más próféta követését Mohameden (S) kívül.

 

12. A CSODA

 

Amikor Allah (SWT) prófétákat küldött az emberekhez, hogy megtanítsák nekik a Vallást és a kegyes cselekedetre buzdítsák őket, valamint eltiltsanak az ocsmány és romlott dolgoktól. Az emberek először ezekben a dolgokban nem adtak igazat a prófétáknak, és bizonyítékokat kértek tőlük, ami igazukat tanúsítja, hogy valóban a hatalmas Allahtól küldettek el. Ezért Allah (SWT) olyan dolgokkal ruházta fel prófétáit (A), amelyekre közönséges emberek nem képesek, hogy ez által lássák, azok a dolgok melyekkel előállt a magasztos Allahtól erednek, hogy ezek által fogadják el őket igaznak. A hatalmas Allah az aki elküldi prófétáit, és ő az aki csodatévő képességeket ad nekik.

Ezek közül való Ábrahám (A) csodája, amikor népét Allah (SWT) szolgálatára hívta és a bálványok elhagyására. Népe meghazudtolta őt, majd a tűzbe vetették, ahol hosszú ideig hagyták, hogy elégjen, ám a hatalmas Allah engedelme és ereje révén semmi kár nem esett benne. Így Ábrahám (A) megmenekült a megégéstől. Ez olyan csoda, amit ember nem képes létrehozni, hiszen a tűz hamuvá égetné a bele vetett embert. Ezek után az emberek igaznak fogadták el Ábrahám (A) küldetését.

A mi prófétánk Mohamed (S) csodája a Szent Korán, amit a hatalmas Allah küldött le rá, és az emberek képtelenek voltak hozzá hasonlóval előállni. Amikor az emberek látták Mohamed (S) hatalmas csodáját elfogadták őt prófétának, és felismerték, hogy a Korán Allah (SWT) szava. Mert ha ember szava lett volna mások is tudtak volna hasonlót létrehozni, a csoda olyan dolog, ami megtételére senki nem képes az emberek közül. Ezért bocsátotta le a magasztos Allah csodáit prófétáival (A), hogy az emberek higgyenek benne.

 

13. AZ ÖRÖKKÉ TARTÓ CSODA

 

A régi próféták (A) csodái és küldetésük csak adott korokhoz és népekhez szóltak, viszont Mohamed (S) csodája a Szent Korán maradandó és örök az egész emberiség számára, és a hatalmas Allah engedelmével nem változik. Ez a szent könyv fennmarad az emberiség végéig. Így szól erről Allah (SWT): (Bizony, mi leküldtük az Írást. És bizony, mi őrzői vagyunk annak.) (15:9) A Szent Koránt senki nem tudja megváltoztatni és meghamisítani. A Szent Korán ugyan úgy a végső napig érvényes, mint ahogy prófétánk Mohamed (S) küldetése. Tanítása fennmarad minden korban az emberiség jobbítása érdekében, hogy ismerjék a helyes utat, a hitet és Allahot (SWT) szolgálják akinek nincsen társa.

 

14. Az IMAMÁTUS AZ ISZLÁMBAN

 

A Vallás előírja számunkra a prófétaság és az imamátus tiszteletben tartását. Mohamed próféta (S) egyben a közösség imámja is volt, amíg élt, halála után a muszlimok két csoportra oszlottak a Próféta (S) utódlásának kérdésében, ezek a következők:

1. A közmegegyezés elve, vagyis, hogy a muszlimok önmaguk közül válasszanak vezetőt. Ez a csoport a következő versre hivatkozik a Szent Koránból: (Az ügyetek közmegegyezés tárgya közöttetek.) E szerint a hívők önmaguk közül választanak egy elöljárót, aki betartja és betartatja a vallás parancsait.

2. A konkrét szöveggel való kijelölés elve. Ez a Próféta (S) nézete volt, aki kijelölte utódait. Ezen nézet hívei a következő idézetre támaszkodnak a Szent Koránból: (Bizony az uratok Allah és prófétája, továbbá akik [a hit teljességével] hisznek, elvégzik az imádkozást és megadják a szegényadót és ők a meghajlók) Ez a vers Alira (A) vonatkozóan érkezett le, nyilvánvalóvá téve, hogy ő a muszlimok ügyének vezetője. Ezt a Próféta (S) még nyilvánvalóbbá tette a búcsú zarándoklat idején, több 10 ezer ember jelenlétében, amikor megfogta Ali imám (A) kezét és így szólt: Vajon nem én vagyok-e az első a hívők között, mindnyájatok fölött? A tömeg így válaszolt: De igen! A Próféta (S) így folytatta: Vajon nem vagyok-e előbbre való minden hívőnél? De igen, válaszolt a tömeg. A Próféta (S) tovább beszélt: Ő, (vagyis Ali (A)) ura annak, akinek én vagyok az ura. Ó Allah! Támogasd, aki őt támogatja, és légy ellensége annak, aki az ellensége. (Ibn Mádzsá) Ugyan ezt a nézetet támasztja alá a Próféta (S) következő mondása: Bizony, én két fontos dolgot hagyok rátok, Allah könyvét, és a családomat, a házam népét, ha rájuk hagyatkoztok nem tévelyedtek el soha… Ezen bizonyítékok nyomán a kijelölés vallói, abban győződtek meg, hogy a közösség vezetése, azaz az imamátus Alié (A) és utána leszármazottaié.

 

15. A MUSZLIM KÖZÖSSÉG VEZETÉSE NAPJAINKBAN

 

Nyilvánvaló dolog, hogy a muszlim közösségnek és társadalomnak szüksége van vallási alapon álló igazságos vezetésre. Lényeges, hogy olyan vezető vezessen, aki az igaz út alapján áll és a közösséget is arra irányítja. Iszlám állam léte és vezető imám a közösség számára szükséges dolog és vallásjogi kötelesség a hívők számára egy muszlim állam létrehozása, melyet igazságos imám vezet, vallásos hatalmi rendszerrel, a Vallásnak elkötelezetten a Korán és a szunna útján.

A muszlim közösség vetőjének legfontosabb ismérvei:

            1. Jogtudós, aki ismeri a törvényeket és szabályokat.

            2. Istenfélő, igazságos és vallásilag elkötelezett.

            3. Képes a közösség ügyeinek intézésére, politikai és társadalmi szempontból.

Az állam helyes vezetéséhez elengedhetetlen a törvény pontos és beható ismerete, széleskörű jártasság a Szent Koránban és az igaz szunnában. Ezért elengedhetetlen, hogy a politikai vezető egyben vallástudós legyen, elkerülendő, hogy tudatlan, a Vallás dolgait meghamisító és zsarnoki ember vezesse a közösséget.

Így szólt a hatalmas Allah: (És ne keressetek támaszt azoknál, akik vétkeztek! Különben a [Pokol] tüzének estek martalékául.) (11:113) (…akik nem a szerint ítélkeznek, amit Allah leküldött, azok az [igazi] vétkesek!) (5:47)

 

16. ALLAH FELTÁMASZTJA A HALOTTAKAT

 

Allah (SWT) megteremtette az embert, mint ahogy megteremtette az állatokat és a növényeket is. Ha az ember, vagy az állat elpusztul, a hatalmas Allah képes arra, hogy visszaadja nekik az életet, mint ahogy megteremtette őket első ízben. Bizony a magasztos Allah halálba küld minden embert, majd feltámasztja mindannyiukat és elszámol velük, mindenkivel tettei szerint. Mi tudjuk, hogy Allah (SWT), aki első alkalommal teremtett, ezért a teremtést meg is tudja ismételni. Ha egy embere le tud rajzolni, pl. egy virágot, akkor azt a rajzot meg is tudja ismételni, A hatalmas Allahnak természetesen semmiféle nehézséget nem jelent a teremtés megismétlése. Ebből a példából megtudhattuk, hogy a magasztos Allah képes a halottak feltámasztására, hiszen ő az aki első ízben is megteremtette őket. Bizony a hatalmas Allah életre kelt minden embert a feltámadás napján, és megítéli őket evilági munkájuk alapján. A jótetteket cselekvőket a paradicsomba juttatja, a gonoszokat a tűzbe.

 

17. ALLAH (SWT) KÉPESSÉGE A HALOTTAK FELTÁMASZTÁSÁRA

 

(Vagy [nem láttad-e azt], aki elhaladt egy város mellett, amely romokban hevert, s azt mondta: Hogy éleszthetné föl Allah, miután kihalt? Allah pedig halált bocsátott reá száz esztendőre. Azután feltámasztotta őt és azt mondta: Mennyi ideig időztél [halálos álmodban] Egy napot, vagy még annyit sem időztem [így] mondta [az]. [Allah pedig] azt mondta: Nem száz esztendeig időztél [így]. Nézz az ételedre és italodra! [száz esztendő ellenére] nem romlottak meg. És nézz a szamaradra! S hogy [intő] jellé tegyünk téged az emberek számára, nézz [a szamár] csontjaira, hogyan keltjük életre azokat, s aztán felruházzuk hússal! Miután [mindez] megvilágosodott előtte, azt mondta: Tudom, hogy Allah mindenek felett hatalmas.)

Ezzel a szent verssel igazolja Allah (SWT), hogy képes a halottak feltámasztására, és képes megmutatni erejét és hatalmát, ő az aki mindenre képes.

 

18. A TÚLVILÁG

 

Ha egy olyan földre tekintünk, amit nem ér eső, azt mondjuk, hogy ez a föld kihalt pusztaság, majd ha eső éri, számos növény sarjad rajta és szép látványt nyújtó tájjá válik. Ki az aki a növényeket növeszti és élővé teszi a halott földet? Bizony, aki mindezeket megcselekedte nem más mint a hatalmas Allah. Ezt látván feltehetjük a kérdést, hogy aki képes a halott és kiszáradt földből növényeket sarjasztani, vajon nem képes-e az embernek visszaadni az életet halála után? Tudjuk, hogy az ember mielőtt megfogant anyja méhében nem létezett, tkp. halott volt, de Allah (SWT) megteremtette és életre hívta, aki pedig első alkalommal megteremti az embert, az képes az életre újra visszahívni.

Egy alkalommal néhány társító kereste fel a Prófétát (S) egy teve csontjával és ezt kérdezték tőle: Hogyan fogja urad életre kelteni ezt a csontot? Erre a magasztos Allah válaszkényt kinyilatkoztatta neki a következő koránverseket: (Példabeszédet mond nekünk, s elfelejti azt, hogy ő teremtmény. Azt mondja: Ki kelti életre a csontokat, miután már elporladtak? Mondd: Az kelti életre, aki először alkotta, és akinek minden teremtésről tudomása van,…) (36:78-79) Innen tudjuk, hogy az, aki képes megteremteni az evilágot, az a túlvilág létrehozására is képes. Allah (SWT) feltámasztja és elbírálja az embereket. Aki helyesen cselekedett életében, azt a Paradicsomba helyezi, ahol boldog élete lesz. Aki rossz cselekedeteket végzett, az a Pokolba kerül, ahol büntetésteli élet várja.

 

19. A PARADICSOM ÉS A POKOL

 

(Aki rosszat cselekszik, annak a fizetsége ugyanannyi lesz csupán. Aki ellenben jóravalóan cselekszik lett légyen férfi, avagy nő és hívő, azok belépnek a Paradicsomba, ahol gondoskodásban részesülnek számadás nélkül.) (40:40) (Akik pedig hazugságnak tartották a mi jeleinket, és fennhéjázóan elvetették, azok a [Pokol] tüzére kárhozottak és benne [égnek] örökké. (7:36)

Már a múlt részben említést nyert a túlvilági élet. A hatalmas Allah a feltámadás napján újra életre kelti a halottakat, azaz lelküket visszatéríti testükbe és elszámoltatja őket. A hívő és jó emberek a Paradicsomba kerülnek, aki hitetlen és lázadó volt Allahhal (SWT) szemben, annak sorsa a Tűz. A túlvilági életben ugyanúgy élnek az emberek mint az evilágiban, esznek, isznak, gondolkodnak, stb.

 

20. A PARADICSOM

 

A Paradicsom a hívők és Allahnak (SWT) engedelmeskedők lakhelye a túlvilágon. A hatalmas Allah úgy jellemezet nekünk a Paradicsomot, hogy az tágas és nagy, mint az egek és a föld távolsága, benne örökké létező fák és gyümölcsök, tiszta vizű források, tiszta vízzel, mézzel és tejjel folyó folyók, ízletes ételek, pl. húsok és minden olyan dolog ami után a lélek csak vágyakozik. Lakhelyük pedig szép vár lesz, szőnyegekkel és függönyökkel díszítve. Az emberek és huri feleségeik felmagasított széken ülnek, ahol egymással társalognak és Allahot (SWT) magasztalják. Örülnek mindazon jónak, amit kaptak, zöld selyemruhában járnak, arany és ezüst ékszereik lesznek. Mindaz, ami a Paradicsomban, nem található hozzá hasonló az evilági életben. A Paradicsom se nem meleg, se nem hideg, nincs nap és nincs sötétség, lakói nem éreznek fájdalmat, nem betegszenek meg és nem szomorkodnak. Nem lesz közöttük ellenségeskedés, ellenkezőleg szeretetben és békében élnek, áldásokkal tele. Szolgák fogják őket segíteni, akikhez hasonló nem található az evilági életben.

Ekképp él a Paradicsom népe, jutalmául a hatalmas Allahhal szembeni őszinte hitnek és az érte való munkálkodásnak. A paradicsomi élet örök és nem mulandó, az ember itt nem hal meg és nem kerül innen máshova.

 

21. A TŰZ

 

A Tűt az Allahhal (SWT) szemben engedetlenek lakóhelye a túlvilágon. A hatalmas Allah igazságos voltához tartozik, hogy minden szabad akarattal rendelkező lényt munkálkodása alapján bírál el, így a Paradicsom népe rászolgált jutalmára hite és kegyes cselekedetei által. A gonosztevők viszont a Pokolba, mint ahogy az evilágon a bűnözők börtönbe kerülnek, némelyikük örökre ott marad, azok, akik hitetlenek és társítók voltak, mások csak különböző hosszúságú ideig maradnak ott, ők azok, akik hittek a magasztos Allahban, viszont sok dologban engedetlenek voltak és rossz cselekedeteket vittek véghez, vagy elhagytak vallási parancsokat, mint pl. az ima, illetve egyéb nagy bűnöket követtek el. A hatalmas Allah úgy jellemezte a Pokol béli büntetést, hogy azt az evilágon élő ember el sem tudja képzelni, mert itt nincs olyan fájdalmas büntetés, mint amilyen ott lesz. A Pokol tüze nem olyan, mint a földi tűz. Soha sem alszik el, és szigorú angyalok őrzik. A zaqqúm fa gyümölcsét és darí'-t kapnak étel gyanánt és forró vizet italul. Amikor bőrüket leégeti a perzselő tűz, újat kapnak helyette, így kínjuk újra kezdődik. A Pokol népe nem talál senkit, aki kimentené őt onnan.

 

22. DZSINNEK ÉS ANGYALOK

 

Allah (SWT) megteremtette az embereket, a dzsinneket és az angyalokat, mindet józan ésszel bíró lénnyé tette, hogy meg legyen a képességük uruk megismerésére és megtudják mi az, amit kíván és elvár tőlük. Az embernek anyagi teste van, a dzsinneknek és angyaloknak viszont nincs, ezért nem láthatóak. Ám ez nem csak rájuk vonatkozik, számos más teremtmény van rajtuk kívül, amelyek nem láthatóak szemmel, mint ahogy a mágnesesség erejét sem látjuk, csak hatását tapasztaljuk. Ugyan így az ember értelmes lény, mégsem látja értelmét szemmel láthatóan. Hasonlóképpen a dzsinneket és angyalokat sem láthatjuk, csak Allah (SWT) kinyilatkoztatásából ismerjük őket.

 

23. A DZSINNEK

 

A Szent Korán és a Próféta (S) a következőképp szólnak a dzsinnekről: A dzsinnek ugyanolyan teremtmények, mint az emberek, csak szemmel nem láthatóak, viszont ugyan úgy szabad akarattal rendelkeznek, így vannak közöttük Allahban (SWT) hívők és hitetlenek is.

 

24. AZ ANGYALOK

 

Ők szintén nem látható teremtmények, viszont a dzsinnekkel és emberekkel ellentétben nincs szabad akaratuk, ők csak engedelmeskedni tudnak Allahnak (SWT). A magasztos Allah speciális kötelességeket írt elő nekik. Van, aki a kinyilatkoztatások eljuttatásáért felelős a prófétákhoz (A), ő Gábriel arkangyal (A). Mások a léleknek a testből való elragadásáért felelősek, ők a halál angyalai. Vannak köztük, akik a Pokolban bűnhődőket őrzik, és egyben ők a büntetés végrehajtói. Egy csoport közülük az embere munkálkodásának felügyeletére és annak feljegyzésére hivatott. Minden embernek két külön angyala van tettei regisztrálására, a jobb oldali a jó tettek, a bal oldali a rossz cselekedetek számontartásának felelőse.

Így adott a hatalmas Allah különböző feladatokat az angyalok meghatározott csoportjainak.

Magasztaltassék Allah, a hatalmas teremtő, aki megteremtette a látható és nem látható dolgokat, bizony ő mindenre képes.

 

25. MIÉRT VAN AZ ISTENSZOLGÁLAT?

 

Így szólt a hatalmas Allah: (Nem másért teremtettük a dzsinneket és az embereket, mint, hogy szolgáljanak) (51:56) (Nincs más isten csak én, szolgáljatok hát engem és álljatok fel az imára, a rólam való megemlékezés végett) (20:14)

Bizony aki ésszel él ezen a világon, és figyelembe veszi Allah (SWT) áldásait, képes felismerni a hatalmas teremtő jelentősségét és képességét. A magasztos Allah mindenféle hasznos dologgal látta el az emberiséget, felruházta az embereket értelemmel, látással, hallással, erővel és rendelkezésére bocsátotta a földet, és ami rajta van, Ellátta olyan dolgokkal, melyek lehetővé teszik a megélhetést.

Láthatjuk Allah (SWT) hatalmát és áldásait, bizony ő a teremtő és a teremtmények mind az övéi. Allah (SWT) a világ dolgainak elrendezője, a bolygól , a csillagok, az ember, a föld, az állatok és növények útjának irányítója, ő az, aki kiárasztotta kegyelmét az emberre. A magasztos Allahba vetett hitünknek arra kell ösztönöznie, hogy köszönettel legyünk teremtőnk iránt, mind megteremtésünkért, mind a reánk bocsátott áldásokért. Az ember értelme és érzésvilága mind ezt követeli meg. A hatalmas Allah máltó a köszönetre és a magasztalásra. A legfontosabb kegy részéről számunkra, hogy a nemlétről a létre hívott, és megadta nekünk mindazt amira szükségünk, van ebben az életben, ezért ő az, kizárólagosan, aki jogosult a köszönetre, hélára és istenszolgálatra.

Tudnunk kell, hogy a magasztos Allah előírta számunkra az istenszolgálatot, ez által köszönvén meg irántunk gyakorolt jóságát. Az istenszolgálatnak mind szóban, mind meg kell nyilvánulnia. Mindannyian tudjuk, hogy a mindenható teremtő létre hívta ezt a világot és a túlvilágot. A túlvilág nem más, mint az elszámolás és a jutalom világa. Allah (SWT) megígérte a jutalmat az engedelmeskedőknek a paradicsomban, és ugyanígy a lázadók számára a büntetést.

Ezért kötelező az ember számára az istenszolgálat, hogy ez által mentességet nyerjünk a túlvilági büntetéstől. Az istenszolgálat fontosságát és szükségességét  beláthatja az ember veszélyelhárító ösztöne által, azaz, ha meg akar menekülni valami rossztól és ezért tennie kell valamit, azt mindenképp megteszi, ha életösztönei egészségesek. Így kell a léleknek is elhárítania magáról a túlvilág büntetését.

Bizony az ember, aki ismeri Allahot (SWT) és hisz benne, annak szíve megtelik az iránta való szeretettel, és vágyik a vele való kapcsolatra. Ez a szeretet kötelezi az embert az engedelmességre és az istenszolgálatra, mert aki szeret valakit, az nem akarja megharagítani, és nem tesz számára kellemetlen dolgot.

Mindezek nyomán három okunk van a hatalmas Allahnak való szófogadásra:

1.      Az általa kiárasztott kegyért való köszönet.

2.      A túlvilági rossz elhárítása magunkról.

3.      Allah (SWT) szeretete és a vágy utána.

- A hála Allahot illeti -